Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KOSZTOLÁNYI DEZSŐ versei

2009.02.23

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Kép

 

  Aranylanak a halvány ablakok…
  Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
  fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
  a hósík messze selymesen ragyog.

  Beszélget a kályhánál a család,
  a téli alkony nesztelen leszállott.
  Mint áldozásra készülő leányok,
  csipkés ruhába állanak a fák.

  A hazatérő félve, csöndesen lép,
  retteg zavarni az út szűzi csendjét,
  az ébredő nesz álmos, elhaló.

  S az ónszin égből, a halk éjszakában
  táncolva, zengve és zenélve lágyan,
  fehér rózsákként hull alá a hó.

 

 

avatar12379_20.gif.jpg

 

 A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.