Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


D E B R E C E N /3

2008.11.02

Debrecen rövid története

Debrecen területét ősidők óta lakják az emberek. Egészen a rézkorig nyúlnak vissza az ásatások során feltárt bizonyítékok. Bizonyíthatóan éltek a környéken szkíták, szarmaták és avarok is. Debrecen nagyvárossá fejlődése földrajzi szemmel mégis kicsit furcsa, hiszen a puszta közepén áll. Régen viszont az északi oldalán erdőségek húzódtak, határában bővizű volt a Tócó, mely ma már csak jelentéktelen víz. A legfontosabb tényező a város fejlődésében az, hogy jelentős utak kereszteződésében helyezkedik el. Itt találkozik a felvidékről Tokajon át délre és a nyugatról Nagyvárad felé húzódó két útvonal.

Debrecen nevét leírva először 1235-ben találjuk meg. A Debrecen név török eredetű, jelentése:  éljen, mozogjon. Első tulajdonosai is a Debreceni nevet viselték. A város Nagy Lajos királytól kapott városi jogot 1361-ben, és fal nélküli, ún. Mezővárosként működött. Évente négy vásár megtartására volt joga, amiből kettőt, a Gergely s a Mihály napit mai napig is megtartják. E vásárok ma már természetesen más formában és árukínálattal kerülnek megrendezésre, de érdekes színfoltjai a város életének. A városban erős volt a céhek összetartása. Egy-egy utcába tömörödve éltek, és a mai utcanevek is őrzik tevékenységük emlékét. A városnak mindig jelentős volt a mezőgazdasági jellege. Nagy földterületekkel és legelőkkel rendelkeztek. Az 1400-as években a Hunyadiak fennhatósága alá kerül, akiktől árumegállító-jogot kapnak. Ez nagyban elősegítette a kereskedelem fejlődését. Jelentős tevékenység volt a városban az állattartás, az állatkereskedés és a szekerezésnek nevezett bérfuvarozás.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.