Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelem, szomorúság, csalódás

2009.11.19

SZERELEM,  SZOMORÚSÁG,  CSALÓDÁS

 

 Hinned kell a boldogság lehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy,amit gondolsz,
és csak azt tudod elgondolni,
amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás,
magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes.

Attól függően, hogy
vágyaink keserűek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el,amit kívánsz,
és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy,
a képzelet, hit,
a cselekedet megvalósulás.
(Tatiosz)

 

 

 

"Merre visz utad ezen a szép reggelen?

Mennyi csodát látsz míg célod eléred?

Hányszor virrad Rád a nap szikrázó ereje,

Mire megtalálod azt, amit az utadon keresel."






Azt mondják a boldogság olyan, mint egy pillangó.

Ha megpróbálod megfogni, elrepül,

De ha csendben s nyugton maradsz,

Tán a válladra ül.



Egy este puha lepkeszárnyán rám is rám talált,

De aztán hamar tovalibbent.

S nem is sejtette talán,

Milyen lassú, könyörtelen gyilkos tud lenni

a Magány..

 

Szépet szerettem volna neked hozni,

Valami olyat, ami megnyugtat,

Valami olyat, ami elringat,

Elvisz egy másik világba.

Ahol nincsenek káromló vétkek,

Csak egyszerű mélykék tengeri béke.

Ahol nincsenek szavak a tengeri habok alatt,

Csak nyugalom és csend, mely a hullámokkal ringat,

Ahol a hold sugarával kacsingat,

Valami olyat, mely csendesen álomba ringat.

Így kívánok néked csodás álmokat



Ma egy kicsit meghalok,

De holnap becsszóra feltámadok,

Csak ígérd meg, ígérd,

Hogy egyedül nem maradok.


Ma egy kicsit sírok,

De holnap ígérem, már boldog vagyok,

Csak nevettess, mosolyogtass meg,

S én újból felragyogok.


Ma egy kicsit duzzogok,

De holnap ismét a Tied vagyok,

Csak kérlek ne bánts,

S ígérem már este mosolygok.


Most egy kicsit meghalok,

S holnap talán feltámadok,

És ismét én leszek, Neked,

Ha Te is igazán akarod...

 
Ha tudnám, mit jelentek Neked...

Ha tudnám, életem örökké Veled élhetem.

Ha tudnám, hogy mindig fogod majd kezem.

Nem hagysz cserben, s nem lesz semmi, mi ennek véget vethet.

Te lettél a végzetem, s betelíted életem.

Vannak ugyan nehéz napok.

De a fene se bánja!

Hisz szenvedélyünk mindezt leigázza.

Szenvedély, mely csak keveseknek adatik.

Hála érte, Uram!

S áldd meg hátralévő napjaink.

 




Látom, te is érzed,

Megfagyok ha rád nézek,

Szemeimből jégkönnyek folynak,

Annyira remegek, térdeim előtted összerogynak.


Szótlanul bámulok szemeidbe és te sem fordulsz el,

Állod átható pillantásom, de szívedben te is vérzel

Egy szótlan pillantás, egy forrón hideg ölelés,

Tüzes szemeiddel hosszan rám nézel,

elégetsz, majd lassan továbbmész.


Hogy egy jégszív mit érezhet,

mikor elmegy mellette egy forró test,

Arról fogalmad sincs, te még nem éreztél ilyet,

Csak állok, hevesen verő szívvel, remegő testtel nézek rád

Nem szólok, nem is tudok, az én nevem a hallgatás.


Mint egy kés, belém hasítod éles szavaidat

Aztán csöndben maradsz, mert látod, nem reagálok rá

Most átérzed minden fájdalmamat,

Szeretlek, mondom csendesen, megfagyott minden érzésem már.


Megállok előtted, hideg szemeimet rád emelem,

Lassan pillantok egyet, aztán továbbmegyek.

Még utoljára nézlek és lehajtom fejem,

Már szólni sem tudok, fáj mindenem,

Belül meghaltam, jéggé vált lelkem.


Azzal, hogy rám nézel, elveszel tőlem mindent,

S ha továbbmész, magaddal viszed érzéseimet, HÁT VÁRJ,

Mert egyetlen szívdobbanás alatt elvetted az eszem,

S ha most továbblépsz, magaddal viszel engem is,

Mert akit itt hagysz, az nem én leszek már.

 

Mint ahogy viharos szél fújja fák levelét

Úgy tépi fájdalom a lelkem legmélyét

Belemarkol, húzza vonja a bánat

Sír, könyörög, de nem enyhül magánya

Belehatolt a kétely rossz tüskéje

Mely mélyen átszúrva megsebezte


Nem tudok harcolni e maró szél ellen

Mindenem odaadtam, szedje ízeire

Hadd hulljon darabokra minden bennem

Legalább nem fog fájni, ha majd porba hull

S mikor majd sok fájó emlék végre megfakul

Akkor lesz erőm újraéleszteni mindent magamban


Hiszem, hogy lesz még lelkemben újra tavasz

Kizöldül kivirul a sivár puszta alkonyat

Benövi a tövisem újra a boldogság szép virága

Mely a sebet is begyógyítja talán magába

Befonja átkarolja újra a szeretet

Várom, hogy újra éljek, hogy újra én legyek

 




Fénycsíkok barázdálják a sötét eget,

dalolva remeg bennem a félelem,

Rám tapad emlékfoszlányok hideg fénye,

maguk alá temetnek... az emlékek.

Magányosan repkedek a testtelen feketeségben,

lepelként borul rám... a félelem,

Kérdések üvöltenek bennem - miért?

lelkemen végigsöpör a hideg szél.

Kísért az emlékek rideg fénye...,

kíntól fagyos érzelem... ébred,

Hallom... a csend ciripelését...,

a végzet keze engem is utolért!

Hiába minden, a szálak eltéphetetlenek,

lomhán elnyúlva terjengenek a levegőben

A ki nem mondott érzelmek...

a szerelem testemből kiszakítja a lelkemet!

 

Harmat cseppen a kerti virágról,

majd megcsillan rajta a nap sugara,

büszkén ontva a fényt magából,

s csendül a reggelek víg madara.



Még homályba olvad a tekintetem,

már hallom e harsány éneket!

Tisztul a kép, de még nehezen

tompítja szemem a fényeket.



Elmém vidáman ébredő árnya

remélve köszönt egy szép új napot.

Szívem, mint mindig, most sem bánja

azt, mit e fénnyel ismét kapott.



Álmosan pillantok jobbomon az ágyra

és megmosolyogtat, ami fogad.

Illatok, érzések színes kavalkádja

őrzi, mit szívem tartogat.



Tán álmodom még, de oly valósan,

új képet szőtt a képzelet,

a csendes lomhaságban eltelt óra

mellettem új Csodát ébresztett.



Barnásvörös haja a párnára omlott,

s mint hűs patak, csörgedez tovább.

Csodálva nézem tincseire bomlott,

földig nyúló zuhatagát.



Ezernyi kérdéssel pillant fel rám

a szeretetét ontó barna szempár.

"Reggel van? Este? Vagy hajnal talán?"

Időt nem ismerve tekintesz reám.



Mosolyomtól megnyugszol és viszonzod azt,

így nyújtod felém a két kezed.

A napsütés lelkedben új dalt fakaszt,

új Csodát szőtt a képzelet!

 

 
 



A folyó partján ülve...

A folyó partján ülve elmerengve nézed a lassan lebukó napot. Még
szikrázik búcsúfénye, mit bágyadtan utoljára a víz tükrére vet.
Kavicsokat dobálsz a vízbe, és a körülölelő csendben hallod, ahogy a
vízbe érkeznek. Sorra, egymás után, és szemeddel még elkíséred a
tovagyűrűző hullámokat, miket a vízbe hulló kavics vet.


Az életedre gondolsz. Az álmaidra, miket sosem teljesítettél be. Az
utazásokra, melyeket sosem valósítottál meg. A helyekre, hova sosem
jutottál el. A szerelmekre, melyeket sosem éltél meg. S a sok csodára,
miket sosem tapasztaltál meg.


Őszülő fejedet két kezedbe hajtod, és az életed felett vont mérleg egy
néma könnycseppet gurít végig arcodon. Oly jó lenne újra élni! Átélni a
sok csodát! Hangokba, képekbe, színekbe, szavakba önteni lelked minden
apró rezdülését! Megváltani a világot! Bejárni Afrikát, Ázsiát,
Amerikát! A Machu Picchu tetején tárt karokkal lélegezni be a világ
harmóniáját. És oly jó volna merni szeretni! Merni azzal lenni, ki - a
szíved mélyén mindig tudtad - az öröklétre boldoggá tett volna. Oly jó
lenne, mint ahogy ez a kis kavics itt a kezedben, alámerülni lágyan a
vízben, és újra kezdeni az egész utat. Sodródni a folyóval, mely
megtisztít, új utakra visz, s tanít. A kavics is olyan úton jár, hol
folyamatosan csiszolódik. Végül - ha elkészült - valahol az út végén
partot ér, és várja a következő eltévedt lelket, ki rájött:
elvesztegette az életét.






 Legyél Te,


Legyél Te sóhaj,
S én vigasz!
Vagy görcsbe rándult torz grimasz
Hogy én lehessek majd a kéz.
Ki érintésével becéz.

Legyél Te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny
Keress a szívedben helyet!
Ne hagyd,hogy elveszítselek!

Legyél Te gyertya.
Én a tűz!
Kit oldhatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc..
/ Gámentzy Eduárd /

 

Te még hiszel a mesékben?  -kérdezem attól a több tízezer nőtől,
akik teljes meggyőződéssel vetik bele magukat a
''nemlétezikhogynekemennyiférfiközülnemakad''!

Már a kívánalmaknál
összedőlt a kártyavárvár  -legyen kedves, hűséges, romantikus, ugyanakkor
férfiassága rendesen nyomjon a latba...

Bele kell nyugodni
asszonytársak, hogy ilyen hímnemű nem létezik!

Vagy-vagy.

A romantikát a könyvekben, filmekben keresd; 

a kedvességet, a szeretetet a
családban és a barátnődben találod meg, Ők a lelkitársaid.

A férfi arra
való, amire teremtőzött, de ez a nőnek is megadatott. Így fifti-fifti.


Tehát, ha csak szexet vársz tőle, -nem rémíted el az összeköltözés, a
házasság parányi gondolatával sem,  -akkor még kedvességet,
odafigyelést is kapsz.

Engedd, szabadon szárnyalni, ha jól érezte magát
veled, úgyis visszaszáll! 

Ne várd, hogy a lelketek egyesüljön, a
szívetek együtt lángra kapjon.

Férfi agy?!- Női agy?!  = Makó-Jeruzsálem!

 

(Ezek csak az én gondolataim.)

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

All internet will be CRASHED with XEvil!?

(MashaJaf, 2017.12.13 22:21)

This message is posted here using XRumer + XEvil 4.0

XEvil 4.0 is a revolutionary application that can solve almost any antibot protection.
Captcha Recognition Google (ReCaptcha-1, ReCaptcha-2), Facebook, BING, Hotmail, Yahoo,
Yandex, VKontakte, Captcha Com - and over 8.4 million other types!

You read this - it means it works! ;)
Details on the official website of XEvil.Net, there is a free demo version.

Check YouTube video "XEvil ReCaptcha2"