Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Juhász Gyula: Epilógus

2008.11.01

     Juhász Gyula: Epilógus

A vágyak bágyadt hegedűjén            Kép
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!

    

Juhász Gyula: ConsolatioKép

 "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
 Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
 Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
 Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

 Emlékük, mint a lámpafény az estben,
 Kitündököl és ragyog egyre szebben
 És melegít, mint kandalló a télben,
 Derűs szelíden és örök fehéren.

 Szemünkben tükrözik tekintetük még
 S a boldog órák drága, tiszta üdvét
 Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
 És élnek ők tovább, szűz gondolatként".

                                                                                     

                                                                                              

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.