Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedvenc idézeteim

 

Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra,

hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen

s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek.      

Vavyan Fable

 

http://s2.images.www.tvn.hu/2007/07/30/22/46/www.tvn.hu_3637ae073120aa17a3319b5b8f2a87db.gif

 

Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd.

Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem.

Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély

adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja

az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű

az élet, csak azt, hogy érdemes élni.  

 

 

 

Kép

  Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy,

akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz,

hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal

mélyebbet ad: értelmet az életednek.   

Paulo Coelho

 

 

Kép

 

 

 

Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem,

hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő;

tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét;

megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló.

 

 

Kép

 

 

Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná

meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit...

Persze az első koccanásnál széthullott az egész.
 
 
 

Nem beszélhetek róla úgy, hogy magamról ne szóljak. Önzőn hangzik; valójában ez az összetartozás a szeretet. Sosem éreztem ehhez mérhetőt, s biztosan tudom, többé nem is fogok, egyszerűen azért, mert fokozhatatlan: máris olyan vakító, hogy már-már fáj. Érzelmeim rokonai az ölelés érzéseinek: az elviselhetőség határáig szépségesek, mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként. Nem látványos varázslat, nem másoknak szól, bennünk tündököl.

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem kínálhatsz fel nagyobb csodát, mint a szerelem. Semmi nincs,

amire elcserélhető. Szeretem őt, s amióta ez megtörtént velem,

többé nem vagyok önmagam, akként nem, mint eddig.

Sebezhetőbb lettem, s a szerelem természetéből adódik, hogy

megsebezhet ő is: egy figyelmetlen szó vagy mozdulat fájdalmat

okozhat, miként ennek ellenkezője olyan örömet, amihez foghatót

eddig nem ismertem.

 


 

 

 

 Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem
leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád.
De megismerlek majd.
  

http://vicushka.freeblog.hu/files/dart113.jpg

 

 

 

 

A szerelem erőt ad, majd megfelezi. Egymás nélkül nem létezhetünk.

Ha elvesztem őt, mert elszakítják tőlem, megölik vagy elhagy,

vele vész az erőm. Lényemnek azt a felét kell nélkülöznöm,

amely nélkül üressé válik az is, ami megmaradt.

 

http://metropolita.hu/wp-content/uploads/feketehajweb.gif

 

 

Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom

a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék

minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek,

és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.

 

http://adeic.files.wordpress.com/2007/08/one_moment_by_e_rain.jpg

 

Én nem merem elmondani, amit érzek.

Félek súlyától, erejétől, és félek attól is,

hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám,

megrémülne tőle.

 

http://2.bp.blogspot.com/_0rFn5hJP2fw/SJ4JCg87zbI/AAAAAAAAGY4/gXYSUoBBRS0/s320/23ut1ls.jpg

 

Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom,

miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj

meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel,

és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled,

általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a lány vagy,

azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen,

aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz.

 

http://image.hotdog.hu/_data/members3/951/709951/images/MES%C9K%20-%201./lany13.png

 

Csalódás: tudod, hogy irgalmatlanul csalódni fogsz valakiben.

Mégis hagyod odáig fajulni a helyzetet,

hogy tényleg csalódhass egy feneketlent.

 

http://1.bp.blogspot.com/_0rFn5hJP2fw/R0cpcEdHsII/AAAAAAAAC3w/C4p34Tq2DMk/s320/csendben.jpg

 

Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra,

hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly

ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha,

s ezért félek tőled. Tőled félek.

  

http://s2.images.www.tvn.hu/2007/07/30/22/46/www.tvn.hu_3637ae073120aa17a3319b5b8f2a87db.gif

 

Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem,

nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva,

vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt.

Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt.

Féléberen őriztem a meseszép valóságot.

 

http://blogol.hu/pikz/anta/nhgalHMLku0.jpg

 

 Hajdan, midőn az Isten megteremtette a Földet; megcsinálta a hegyeket,

vizeket, erdőket, állatokat és más értelmes dolgokat, belenézett a tükörbe,

s azt mondta magának: na jó, kreálok egy ilyen figurát, mint ez itt,

elvégre játszani, kockáztatni is kell. S lőn. Amikor azonban látta,

hogy teremtménye tökéletesen életképtelen, elkeseredett.

Bánatában csak ült a tévé előtt, rágcsálta a snacket, sós mogyorót,

nyomkodta a távkapcsolót, harapta a sört, s nézegette

a lyukas zokniból kibámészkodó lábujját. Végül elszánta magát.

Nagy sóhajjal azt mondá: akkor most csinálok valami szépet.

És megalkotá a nőt. Amint a mű elkészült, nem tudott betelni vele.

Milyen finom. Milyen kecses. Milyen eszes. Milyen szép. Na igen,

de bármilyen szép, bimbózni nem tud. A szaporodáshoz segítségre is

szüksége lesz. Hoppá, hisz ott az a suta, gyámoltalan, szőrös teremtmény,

a férfi. Elővette, bámulgatta, hümmögött, vonogatta a vállát.

Hát ezzel a lénnyel aligha áll szóba a tökéletesre sikerült nő.

Barkácsolt egy kicsit a férfin, de az nem lett jobb az istennek se.

Mit volt mit tenni, a nőt kellett kicsit átprogramozni.

Előkerültek a Gyengédség, Jóság, Tolerancia, Érzékenység,

Anyai ösztön stb. feliratú fűszertartók. Valami még rettentően hiányzott.

Nélküle a nő még mindig nem tudná elviselni a férfinak keresztelt kreatúrát.

Hoppá, megvan! Isten elővette a Humorérzék nevű sót, s dolgozni kezdett

a női agyvelőn. Sajna közben megkezdődött a meccs a tévében,

s teljesen elvonta a figyelmét a munkájáról. Miáltal egy kicsit túladagolta

a hozzávalókat. S miközben mi nők, benneteket gyámolítunk, táplálunk

és gondozunk, hogy ama egyetlen funkciótoknak megfelelhessetek,

ti komplexusaitok kompenzálni próbálván minket cikiztek.

 

Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk,

 

és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban.

Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban,

hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát,

holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás

a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket

táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal,

el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek

haszontalanságra. Egyszer csak összeroppanunk e sok fölös teher alatt.

 

http://files.splinder.com/d5d1e4cc5dfee83453772c67534cb600.jpeg

 

Az ember választja a betegségeit. (...) Tudod, amikor elfog a herót,

amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz,

amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni,

mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod önmagadban

a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál

a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy.

És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg

átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt,

helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet

bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld,

ne koholt "tünetekkel" címkézd fel a bajt. Vállald magadat!

S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos,

amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis,

a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl.

 

 

 Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette,
általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan
szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában,
ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok:
a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai.
Tiszta Hollywood ez az érzés
  

http://gallery.photo.net/photo/5844948-md.jpg

 
 Esztendőkön át elhitettem magammal, hogy nekem
nincs szükségem ama zűrzavaros, viharos, elmeölő hadijátékra,
amit férfi és nő folytat egymással, szerelem címen. De van-e más,
ami egyszerre képes felkavarni érzékeket, érzelmeket, van-e más,
kedvesebb szörnyeteg, mint a gyönyörűség vágya, melynek
fojtogató ölelésében ritka csoda ér: érezzük, hogy élünk?!
Nem mást, nem kevesebbet akarunk,
csupán mindent: élve megelevenedni.
 

http://image.hotdog.hu/_data/members1/329/669329/images/kepek_illusztraciok/www_tvn_hu_86a3bcf1e5744b6b8a07312d7f54e4cf.gif 

 

 

 Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt.
A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva
az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában,
és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok,
s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele.
Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen,
attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten,
már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz.
Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz,
kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről,
és folytatod,
amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe,
kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid,
táncolsz lassulón, hanyatlón,
s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget.
 

http://vicushka.freeblog.hu/files/dart112.jpg

 

 

 Várhatatlan csoda esett velünk. Se kértük, se kerestük,
de megtaláltuk egymást. A te boldogságodra már ittunk, télvízkor.
Most pezsgőzzünk közös örömünkre.
Csak azt ne mondjuk soha, hogy soha és örökké.  

http://lolkaesbolka.freeblog.hu/files/getogether.jpg

 

 

 

 Nem mozdulok, csodálkozom. Furcsa, szelíd közelsége átitat.
Nem szól, nem tesz semmit. Szeret. Nézem a szemét a félhomályban.
Nézem a szemét, míg simogatom, nézem, amikor a száját csókolom.
Látom, hogy éber, már-már riadt figyelme lassan eltompul,
feloldódik a hihetetlen kékségben.
  

http://utolsopillanat.freeblog.hu/files/szem_kek.jpg

 

 

 

 

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe.
Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen.
Egyszerűen csak szereted.


És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang.
Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti,

hogy szerelmes vagy, szereted szívedből.
Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére.
És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy,

néha meg pont annak ellenére.
Laurell Kaye Hamilton

 

 

3053723536_9fcabb5167.jpg

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.